School Days - Avagy a földi pokol

Hoy all!

Igen, régen írtam. Mióta a freeblog úgy döntött, kb. 30 postomat elveszti rendszerhiba miatt, úgy döntöttem, hagyom az egészet. De mivel a blogom, ha nem is naprakész állapotban, de itt van, ezért most, hogy ért valami ihlet, ami kiírhatok magamból, hát legyen. Vágjunk is a közepébe.

Múlt héten kezdtem el a 12 részes School Days című animét megnézni. Az is olvassa tovább, aki nem animézik, mert amit ebben láttam, arról mindenkinek lehet véleménye.

Keveset írok a gondolataimról, érzelmeimről, az kell hozzá, hogy valami katalizálja, és előtörjön belőlem, hogy ezt másokkal is meg akarjam osztani. A School Days teljesítette feladatát, a katalizátor működött, és a gondolataimat, elveimet összeengedte az érzelmeimmel, a robbanás hatását pedig most itt olvashatjátok.

A School Dayst nézni szörnyű volt. Az egész anime úgy indult, mint egy hétköznapi, átlagéletről - azaz semmiről - szóló 12 részes sorozat. Ha szörnyű volt nézni, miért néztem végig? Mert nem az anime volt rossz. Leginkább úgy fogalmaznám, hogy a földi pokol egy formáját mutatta meg a nézőnek. A legtöbb dráma úgy működik, hogy valami grandiózus dolog működik a háttérben, és ennek velejárója az elsöprő romantika. A School Daysből ez mind hiányzott, a drámát mindössze a vadul csapongó érzelmek és a szex tartotta fent. De a szex is sok helyen csak utalásként jelent meg, így az első két rész után már jeleit mutatta, hogy ez nem egy szokásos anime sorozat.

A történet röviden Makotoról, a huszas éveinek elején lévő iskolás srácról szól. Az első részben kiderül, hogy a vonaton, amivel oda és hazajár, egy lány is utazik, aki titokban tetszik neki, de Makotót nem úgy ismerjük meg, mint aki ezt playboy módjára előadná Katsurának, az imént említett hölgynek. A srác közvetlen padtársa az iskolában egy Sekai nevű másik lány, aki egyszer véletlenül észreveszi Makoto telefonjában a vonaton ülő lányról készült képeket. A történet itt kezd elbonyolódni, és végigkísérhetjük 12 részen át, hogy lesz egy omikron (se nem alfa, se nem omega) fiúból hirtelen egy moráltalan, hedoista "rakehell".

Egy kis történelem: "rake", "rakehell"

Nem tudom külön fejezetek nélkül elmagyarázni a dolgot. Az előbb említett "rakehell" klasszikusan angliából származó fogalom. Rake-nek hívták az olyan embereket, akik az élvezetek hajszolását tartották az élet értelmének. Hedoisták voltak, akik szerencsejátékoztak, minden nőt elcsábítottak, teherbe ejtve őket, a nőnek és családja részére meg általában társadalmi pusztulást hagytak. Maguk a rake-k is képesek voltak tartozásokba verni magukat az örömért. Legjobb történelmi példa II. Károly angol király, aki úgymond a minta "Rake" lehetne. Feleségétől, Braganza-i Katalintól egy sem, de más szeretőktől legalább 15 törvénytelen gyereke született¹. Másik nagy "rake" volt John Wilmot (művésznevén Viscount Wilmot), Rochester második grófja, aki mellesleg II. Károlynak jó barátja is volt^1.

Makoto, A School Days hedonistája

Ha az animéket nézzük - most hogy már tudjuk ki az a rake -, a klasszikus dráma, hárem, shoujo, és school sorozatokban az ilyen srácok inkább a csendes, jófej kategóriák. Eltérve az amerikai modelltől, ahol az "alfa hímek" dominálnak, és háttérbe szorítják a gyengébbeket, az animékben ilyesmivel nem találkozunk. Itt kizárólag alfa hímek vetekedhetnek egymással, vagy összesen egy alfa hím az egész anime sorozat szereplője. Ezeket a srácokat mindenki szereti, a lányok megvesznek értük, mindent elnéznek nekik, és a szerelmi játéknak nem szoktak vészes következményei lenni, mindenki mindenkinek megbocsájt. Megemlíteném a hentaiokat, amik kifejezetten a szexualitásra vannak kiélezve. Ebben is a mindenre elszánt, irányító, alfa jellemű hímek vannak, akik után megvesznek a nők, és még azt is elnézik neki, ha egyszerre több nőt tartanak. Ezekben a sorozatokban nincs következménye az ilyen nagy horderejű dolgoknak. Viszont ha nézzük a School Dayst, Makotot egyáltalán nem mondhatjuk alfa hímnek. Csendes, visszahúzódó, és rendes, így ismerjük meg. Makoto gyenge, naív, és nincs önbizalma, az első két részből az jön le, hogy miért kéne egy ilyen férfi bármelyik lánynak is?

Akkor mitől lesz Makoto mégis egy "rake"? Makoto padtársnője, Sekai az, aki tanácsokkal látja el, és bátorítja, hogy szólítsa meg a vonaton ülő lányt, Katsurát. Sekai fáradozásainak köszönhetően rendszeresen találkozik is Makoto Katsurával, de a párkapcsolati életük egy lépést sem halad előre. Katsura félénk, leginkább egy tiszta szenthez lehetne hasonlítani. Makoto ezzel szemben félénk, és nem mer lépni, ezért folyamatos bocsánatkérések mellett a szerelmi élet nem halad Katsurával. Sekai az, aki a figyelmet folyamatosan Makotora fordítva önbizalmat kovácsol a fiúba, viszont amikor elkezd valami megérni Makotóba, annak ellenére hogy Katsurával jár hivatalosan, egyedül Sekai érzelmei azok, amiket meg tud fogni. Katsura félénksége hatására Makoto figyelmét Sekai kezdi el lekötni, aki érzelmeit jobban kimutatja, mint a vonatos lány. Sekai az, aki elindítja Makotót a "felnőttéválás útján". A tapasztalatlan Makoto ezek után viszont mindent megkíván, és az anime egy tucat lányt mutat be nekünk Makotóval közösen az ágyban, öltözőben, férfi wécében, és még sok más helyen. Ami miatt olyan nehéz nézni ezt az animét, az maga Makoto. Néha ez ember úgy érzi, ha előtte állna, lekeverne neki két nagy pofont. Ugyanis Makoto semmit nem tud egyik lánynak sem nyújtani azon kívül, hogy kielégítse a szexuális kíváncsiságukat, és érzelmi bizonytalanságukat. És ez komoly, ennyi az egész, mert Makotóból sugárzik a nemtörődömség, és a felelőtlenség. És mégis, túllépve az anime felét is, a tucat lány fehér hercegként tekint rá még mindig, és megbocsájtanak neki, annak ellenére, hogy sokan tudnak arról, hogy a többi barátnőjükkel is összeszűrte a levet (egyik jelenetben utalás is van, amikor három lány felmegy hozzá, hogy gruppen party is volt). A kártyavár azért nem dől el, mert Makoto még az iskola első évében (3-4 évvel régebben) a naívságának és tapasztalatlanságának köszönhetően az ártatlan lányokat szép szavakkal meg tudta vígasztalni, és erőt tudott adni nekik. A lányok úgy érzik, Makotó miatt jutottak el oda, ahol most vannak, és ezért hálásak neki. Makoto részről részre egyre rosszabb lesz, de ez az oka, hogy a lányok mégis ugyanúgy szeretik.

Érdemes megfigyelni, hogy Makoto önmagától mennyire nem jut egyről a kettőre. Hiába próbálkozik, Katsurával sem mennek jól a dolgok. Makotó azután indul el az erkölcsi lejtőn lefelé, miután Sekai katalizálta a szerelmével. És ironikus, hogy Sekai az egyetlen lány a sorozatban, aki a szerelmet tényleg komolyan gondolta. Ez is egy újabb utalás arra, mennyire nem talál meghallgatásra egy ember kívánsága a földi pokolban.

...és a végén mégis összedől

Véleményem szerint az animében lassan mindenki elveszti az elveit, erkölcseit, és a morális egyensúlyát. A legelső akinél ezt érzékelhetjük az maga Makoto, azzal, hogy jár már Katsurával, de Sekaial titokban jár, szeretkeznek, és egymás lakásán töltik el együtt az időt. Eleve azzal, hogy ezt titkolja Katsurától, azok után is, hogy kiderül, tagadja, már megkongatja a morális vészharangot a nézőben. Makoto nem azzal kezdte az erkölcsét elveszteni, hogy Sekaiba szeretett bele, hanem hogy Katsurának ezt nem mondta meg szemtől szembe, kitérők nélkül. Katsura a következő a soron. Még akkor is bízik Makotóban, amikor már tisztán látszik, hogy a srác dobta a palánkon. Osztálytársnőitől hagyja, hogy kihasználják, nem szól vissza, és mindig csak azt hajtogatja hogy "mert Makotóval járok, és mi szerelmesek vagyunk". Katsura lassan megkattan, és ezzel együtt elveszti az morális, erkölcsi pontjait is. Sekai is egész addig a morális központja marad az animének, amíg nem kezd el Ő is megbocsájtani a hedoista Makotónak. A többi lány, akiket mellékszereplőknek mondhatnánk, szintén erkölcstelenek lesznek attól a pillanattól fogva, hogy lefeküdnek Makotóval - többször is -. Ezek közül többen Sekai barátai is, tisztában vannak a Makoto és Sekai közti kapcsolattal, mégis azzal vígasztalják magukat, hogy mindent Sekai miatt tesznek, hogy neki jobb legyen, és Makoto visszamenjen hozzá. Ebben azért lehet érezni az erkölcsüket vesztett emberek erőltetettségét. És Makotónak az arcáról egyszer nem lehet leolvasni, hogy kicsit is bánná a dolgot, vagy elgondolkozott volna rajta.

A földi pokol

Nem hiába adtam ezt a címet a cikknek. Ami az utolsó három részben játszodik le, az a földi pokol. Erkölcsüket vesztett emberek, akik önsajnálat közben azt suttogják maguknak, hogy ennyi nekem is jár. Földi pokol, mert senki nem vonható felelősségre, mivel senki sem hajlandó bevallani, hogy esetleg hibázott. A szex is mintha szimbólumként lenne kezelve, teljesen hiányzik az élvezet, a romantika. Megtörténik, de egy kicsit sem rázza meg a szereplőket. Ebben a világban senki kívánsága nem teljesülhet.

Az anime vége lehet kicsit eltúlzott, de azt akarja érzékeltetni, hogy ha valami ennyire rossz irányba megy, az akarva-akaratlanul is összeomlik. Sekairól kiderül hogy terhes lett Makotótól, viszont a srác nem akarja a felelősséget, és pillanatok alatt másik lányok keblein keresi az élet további értelmét, Sekait hoppon hagyja. Az utolsó csepp a pohárba az, amikor Katsurával jön össze újra, és úgy dobja Sekait, azt kiabálva neki hogy "Miért csináltál gyereket? Én nem akartam!" Nem hiába írtam, hogy ebben a világban senki kívánsága nem teljesülhet. Sekai még örült is volna a gyereknek, de Makoto hallani sem akart a dologról, annak ellenére, hogy igenis felelős volt érte. Sekai könnyes szemekkel a saját konyhájában szúrja le Makotót, majd elszalad. Katsura megtalálja a holttestet, és találkozót kezdeményez Sekaial, akiről azt állítja, nem is terhes, csak Makotót akarta magának megtartani. Ekkor már nem lehetett eldönteni ki normális, és ki nem. Egy földi pokolban mégis ki tudja eldönteni? Katsura egy machetével támad Sekainak, aki próbálja megvédeni magát, de a végén alulmarad. Az anime utolsó három percében Katsura felvágja Sekai hasát, és annyit mond őrült szemekkel hogy "Nincs is itt bent senki". Szóval nem tudhatjuk, hogy Sekai tényleg hazudott e-, mert Katsura már nem ezen a világon járt. Az utolsó percben pedig Makoto levágott fejét ölelgetni az édesapja jachtján, azt képzelve, hogy nászúton vannak.

Saját gondolataim

Mitől volt ennyire ütőképes ez az anime? A kulcsszó Makoto. Az ember ahogy nézi az animét, egyre nagyobb ellenszenvet kezd el érezni Makoto iránt. De az igazi kérdés, hogy kinek mi fordul meg a fejében, miközben látja ahogy ez a fiatal srác maga alatt vágja a fát. Hogy hű legyek az alcímhez, miközben Makoto keverte a mérget a lányokkal, mindig megfogalmazódott bennem, hogy ezt is, meg azt is rosszul csinálja, és a legbiztosabb úton halad afelé, hogy egy erkölcstelen tapló legyen mindenki szemében. Amin az animét nézve fel is tudtam húzni magam, hogy Makoto észre sem vette ezeket a következményeket, egészen addig, amíg a morális ajtaján nem dörömbölt a rendészet, és kivégezték az erkölcseit. Minden művészi dologban, aminek mondanivalója van, találkozhatunk túlzásokkal, ez itt sincs másképp. Makoto talán ezért volt ennyire érzéketlen ahogy haladtak előre a részek, és ebbe tartozik az is, hogy a végén az a lány ölte meg, akit a legjobban megbántott: Sekait, aki terhes lett tőle, de Makoto így sem akarta a felelősséget magára venni, ezzel ellentétben Sekait hibáztatta mindenért. Viszont az embertelen moralitásának zavarára mutat, hogy Sekai, aki szerette Makotot, az egész sorozat morális oszlopa volt, mégis a gyilkosság megoldásához folyamodott. Az csak rátett egy lapáttal, hogy ezután Katsura megölte Sekait, és a maradék szabadlábon töltött napjait Makoto élettelen fejével töltötte, talán már azt se tudva, önmaga kicsoda.

Én személy szerint nem kedveltem Makotot (van, aki igen?), az utolsó részek felé már egyenesen megvetettem. Mindenkiben megvan a vágy, hogy minél több lánnyal, minél gyakrabban, de ez különbözteti meg a "gentleman"-t a "rake"-tól. A gentlemannek vannak erkölcsei, elvei, morális értékrendje. Talán mi is, férfi nézők így érzünk, amikor Makotot látjuk, hogy "jobb vagyok nála". Jó példa ez az anime az "egy bolond százat csinál mondásra is", de ez csak ma fogalmazódott meg bennem. Ha valaki erkölcsileg megromlik, akkor a környezetét is könnyen magával tudja rántani - Sekai morális magatartása elborul, de még Setsuna, Sekai legjobb barátnőjének az értékrendje is felborul az utolsó pillanatban, akiről soha nem gondoltuk volna.

Utószó

A School Dayst a leggonoszabb animék közé sorolnám. Az élvezetek halmozásáról, felelőtlenségről, hazudozásról, szomorúságról, és tönkretett életekről szól. Mindezt úgy teszi, hogy bizonyos részeket akár az életből is kiragadhatott volna. Akár saját, akár egy ismerős, barát, családtag hibáit is észrevehetjük abban, amit Makoto, és a maroknyi lány visz véghez az anime folyamán. Számomra a maradandó élményt az okozta, hogy az emberek tényleg tudnak ilyenek lenni, az anime ezt is eltalálta. Nagyon sok ember csak halmozza az élvezeteket, felelőtlen, hazudozik, szomorú, és tönreteszi a saját és mások életét. Makoto ezeknek mind megtestesítője, egy személyben. Pedig néha csak nagyon apró dolgokat kell megmozgatni, hogy a dolgok jó mederbe terelődjenek.

Referencia:

1. Wikipédia

Egy kis zeneajánló

Hoy all!

Új zenéket mindig lehet találni, szeretem a változatosságot, szóval aki ezt nézi, remélem talál valamit, ami neki is tetszik.

Az első legyen egy nagyon új, nemrég mutatták nekem. Eléggé Indie, olyan albis feelingem van tőle, Mátétől kaptam sok ilyen zenét, és szeretem őket az egyszerűségük miatt. Amikor még az albérletben laktam, hétvégente gyakran Pesten maradtunk, és olyankor elmentünk valami klubba meghallgatni kezdő együtteseket, akik ehhez hasonló zenéket játszottak. Egy pohár jagermeister mellett, meg egy átbeszélgetett éjszakát magunk mögött hagyva a stílust sikerült megkedvelni. Főleg, hogy az ilyen klubbos zenészeket egy idő után két-három hetente látogattuk. Nagyon sok ilyen együttes volt, ezért egy klipet linkeled be, hogy bemutassam az indie stílust.

Peter, Bjorn & John - Young Folks

A következő együttes inkább a saját kis világomhoz tartozik, a Birthday Massacre tipikusan olyan zenét játszik, amit a feleségemen és pár ismerősömön kívül nem sokan hallgatnak, tehát nincs akkor rajongótáboruk, és nem is nagyon koncerteznek nálunk, de szeretem őket hallgatni. A zenéjük Gothic-szerű, vagy hívjuk Alice Metal-nak, kinek hogy tetszik. Szerintem a legjobb egyedül hallgatni őket, utcán, vagy utazás közben.

Amiről most fogok írni, sokan azt mondják, hogy ugyanaz mint a Birthday Massacre. Nah jó, hasonlít, de nem ugyanaz, és pont ezért szeretem. A hölgy együttese Helalyn Flowers névre hallgat, és ezt is a gothic stílus közé sorolnám, ami a "klasszikus" zenei stílusomhoz tartozik, és nem másoktól ismerem.

Szoktam rám furán nézni, amikor egy énekesnő szólal meg a hangfalakból, vagy a kocsi  lejátszójából, ráadásul japán hangon, és ahogy fogalmazni szoktak, "divatzenét" játszik. Sok énekesnőt hallgatok, de főleg a japánokra vagyok rákattanva, szeretem a hangjukat. Kotoko, az I've társulat, és sok más zenét is mutathatnék, de nem akarok túl sok videót betenni egy stílusban, ezért Tomoko Kawase-t választottam (más nevén Tommy February6, vagy Tommy Heavenly6). Azért Őt választottam, mert több stílusban zenél. Elég sok év áll már pályafutása mögött, ahhoz képest hogy viszonylag fiatal. Tomoko Kawase (vagy Tommy February6) néven a régi 70-es, 80-as évek zenéjét hozza el nekünk, de ha Tommy Heavenly6 néven hallgatunk tőle albumot, akkor a mai gothic lolita stílust képviseli zenéjében. Egy nagyon jó anime nyitódalát is Ő írta és énekelte. Az első klip ez lesz, a Lonely in Gorgeus. Utána még egy tipikus Tomoko Kawase dal, aztán következzen egy a Tommy Heavenly6 stílusból. Én főleg a klasszikus, 70-es, 80-as évekbeli, és a populáris stílusát szeretem jobban. Néha teljesen el tud varázsolni, ha olyan hangulatban vagyok, és a legjobb zene kocsiba, ha megyek valahova, főleg messzire, egy albumot mindig letolok tőle. Hozzátenném, azért is Őt választottam mutatóba, mert 2002 óta hallgatom, és nyomon követem a zenéjét. Ő maga 1997-ben kezdte el útját a zene birodalmában (sokszor ezzel magyarázhatóak a "silány" minőségű klipek, persze mai szemmel).

Megemlítenék még egy finn lányegyüttest, amit kicsit a populárisabb közé sorolnék, az Indica-t. Ők a lágyabb goth metált játszák, és aki szereti a metált, annak nagyon kellemes zene lesz. Dallamos, szemnek és fülnek is szép lányok muzsikálnak, és ami a legfontosabb, jó a zenéjük, kicsit a Nightwish jut róluk mindig eszembe.

Ha már gyerekkoromból hozott stílusokkal hozakodok elő, jöjjenek azok, akik alapvetően meghatározták a korai zene ízlésemet. Egyikük a Nightwish. Náluk sikerült az énekesnőket úgy alapjáraton megkedvelnem. Olyan jó hangú énekesnőt mint Tarja, nem nagyon hallottam azóta sem, eléggé egyedi. A zene pedig amit adtak alá a Nightwish tagjai, varázslatos. Ezzel párhuzamosan szerettem meg a Sonata Arcticát, ami viszont fiúbanda, de power metál révén megszerettem, és sokat hallgattam/hallgatom szintén varázslatos mivoltjáért. A harmadik meghatározó pedig aaz Epica. Talán az Ő énekesnőjük ér a legközelebb Tarjához. De szépségben messze leelőzi, amit hangban nem tudott utolérni.

Ránéztem az órára, és kezd nagyon késő lenni, szóval egy másik bejegyzésben folytatom hamarosan. Addig is remélem, valamelyik megtetszett, és bővül a zenetára, bárki olvassa is ezt.

Pimpin' ain't easy!

Hoy all!

Szolgálunk és védünk, mondja a rendőrség szlogenje. Hát, tudom igazolni hogy aktívan dolgoznak, csak elgondolkozóba estem, hogy jól csinálják e-. Elmesélem mi történt ma velem.

Péntek reggel felkelve úgy döntöttem, hogy biciklivel megyek dolgozni. Kb. 40 perc a munkahely a kétkerekűvel, csak kétszer annyi mint metróval, de ha már ilyen szép idő van, és úgy is péntek, amikor nagyobb nyugi van, még jól is esett. A biciklim nem hagy maga után semmi kívánnivalót, és aki ismer, tudja hogy még akkor sem megyek át a piroson ha nem jön semmi. Szokásos stílusomhoz híven tekertem a munkahelyem felé, már lassan fél órája. Megpróbálok behajtani a munkahelyem céges területére, erre megállított két rendőr. Gondoltam járőrszolgálat, nem akarják hogy illetéktelenek menjenek be a területre, vagy csak szimplán rutinelleőrzés. A bemutatkozás mesterségéről még egyikük sem hallott, gonosz tekintettel kérték, hogy igazoljam magam, mert ide nem mehet ám be akárki. Lehet itt rontottam el, hogy a munkahelyi igazolványommal igazoltam magam, amin rajta volt a beosztásom, munkaköröm, stb.. Az egyik rendőrrel semmi bajom nem volt, szimplán rossz kedvű volt szerintem, viszont a másik, amelyikkel kommunikáltam, már veszélyesebbnek tűnt. Felhúzta a szemöldökét, és ecsetelni kezdte, hogy nem úgy nézek ki mint egy mérnök, és hogy biztos az én igazolványomról van e- szó (nem látott még biciklizős embert? szerintem senki nem különbözik egymástól beosztás alapján). Ezután személyi, lakcímkártya, mert ugye rendőrtől nem tagadhatom ezt meg. Matatott két percet az autóba, elleőrizte az adaimat, majd visszajött, visszanyújtotta, és úgy döntött, a biciklimet is kérdője vonja. Nem tetszett neki, hogy verőfényes napsütésben nincs hátsó és első lámpa felszerelve a járgányomra, de most jön a java. A legjobban azért dorgált meg, mert a biciklim kormánybakja felül kicsit rozsdás. Hát, ez van ha az ember biciklizik, mondtam neki. Azt is közöltem vele, hogy ha veszélyes lenne, már rég léptem volna ez ügyben, de ez még csak felületi kopásnak minősül. Ő erre annyit mondott hogy őt ne oktassam ki, meg jobb ha visszafogom magam, és ehhez hasonlók. Jobbnak láttam, ha nem vitatkozom vele tovább, szóval némán, de kérdő tekintettel nézve rá vártam, hogy mikor enged tovább. Továbbengedett, de helyszíni bírság gyanánt meg akart 10.000 Ft-re büntetni a rozsdás bakú biciklim miatt, meg hogy nem volt első és hátsó lámpa felszerelve. Az a helyzet hogy nem is volt nálam készpénz, de kicsit meglepődtem, és mondtam neki hogy ne vicceljen. Erre Ő kiállított egy 30.000 Ft-s bírságot csekken. Szóval emberek ha már biciklire mersz ülni, megbüntetnek 30.000 Ft-ra. És még csak nem is abba kötött bele, hogy fejhallgató volt a fejemen. Nem esett túl jól, hogy lesznobozott, meg fenyegetőzött, de hivatalos személy volt, helyben nem nagyon tudtam mit lépni ellene. Mi a tanulság? Ne próbálj meg egészséges lenni, mert megbüntetnek ha nem kövér, tudatlan, és értelmileg visszamaradott ember vagy, akivel a rendőrök pár "hö", meg "bazmeg" kíséretében kommunikálni tudnak. Ha már kicsit is jobbnak éreznek Téged, mint önmaguk, akkor megbüntetnek, hogy nehogy véletlenül túl nagyképűek legyünk. Végülis csak a jövőt építjük. De visszatérve az igazi tanulságra. Próbáljatok meg úgy csinálni, mintha nem vettétek volna észre őket. Szerintem ha túl messzi vagytok, már csak legyintenek, mert ezek a rendőrök ekkora súllyal kétlem hogy tudnak futni, nem hogy visszatartani bárkit.

...

Az igazi félelem

Hoy all!

Manapság eléggé ritka az olyan játék, amitől úgy igazán meg lehet ijedni, és az ember lépésenként, hallgatózva halad előre. Ilyen volt a Dead Space, és most jön a Dead Space 2. De néha nem árt kicsit jobban körülnézni, mivel sok játék van a világon, és bár nagy részük bőrlehúzás, vagy szimplán rossz, és nem ad élményt, vannak gyöngyszemek. Ilyen az Amnesia - The Dark Descent, ami összesen 2000 Ft-ba került, és olyan élményt ad, amivel én még soha nem találkoztam. Szóval jöjjön az ismertető erről a számomra új jellegű játékról.

A játékot ugyanaz a cég csinálta, aki a Pnenumbrát. A játék eleve érdekesen indul. Felkelsz egy kastély közepén, fájó fejjel. Egy átlagos ember vagy angliából, egy régész, az emlékezetei nélkül. Miután felkelsz, és megkapod az irányítást, rájössz hogy fegyvered nincs, és nem is lesz a játékban. A feladatod, hogy megkeresd a kiutat, és rájöjj, mit csinálsz ebben a kastélyban. Ahogy haladsz előre, memókat találsz, amiket Te írtál magadnak, mielőtt elveszítetted volna az emlékezetedet. Az irányítás elég egyszerűnek tűnik. Meg tudsz fogni dolgokat, lehet futni, ugrani, meg térdelni. Viszont az egész játékban nem lesz soha fegyvered. Egy lámpásod van, és találhatsz gyufát, amivel meggyújthatsz gyertyákat, fáklyákat a középkorra emlékeztető kastélyban.

A játék elején már rögtön jópár nehézséggel meg kell küzdeni, annak ellenére, hogy ritkán futsz össze ellenfelekkel. Ami nem is baj, mert harcolni egyáltalán nem lehet, csak szaladni, vagy elbújni. Ráadásul főhősünk emberből van, aki ha sokáig van sötétben, akkor veszít a józanságából. Szóval ha túl sokáig vagyunk a sötétben, a játék előbb-utóbb egy ájulással jutalmazza karakterünket, és senki nem garantálja, hogy mire felkelünk, még életben leszünk, bár erre is megvan az esély. Van egy lámpásunk, ezzel bárhol világíthatunk, de ebbe is olajat kell találnunk, vagy nem használt fáklyákat, gyertyákat is meggyújthatunk, ameddig a gyufánk futja rá (ezt is lehet találni). Ennyiből már rájöhettetek, hogy nem egy akciójátékról van szó. A játék félelem elé állít, és ezzel egyben bátorság és merészségpróbán is átmész. Három dologra kell folyamatosan figyelni, hogy főhősünk, Daniel, lehetőleg teljes egészében egészséges maradjon a kaland folyamán, és minden érzékünket 100%-ban tudjuk használni (igen, mert ahogy sérülünk, vagy szép lassan elveszti az eszét a karakter, romlanak az érzékeink): fizikai egészség, mentális egészség, fény. Ebből az utolsó talán a legfontosabb, mert ettől függ hogy mennyire tudjuk megőrizni hidegvérünket. Sötétben botorkálni nem jó, főleg hogy nemcsak Daniel, de emiatt mi sem látunk sokat. Ezen kívül ajánlatos a hidegvérét karakterünknek megőrizni, hogy amikor tényleg szükség van rá, ne hagyjon cserben minket.

Amikor halljuk, hogy egy szörny közeledik a folyosón, karakterünk látása hirtelen elmosódik, és járásunk belassul - attól függően, hogy mennyire van meg a józan eszünk. Amennyiben kristálytiszta a fejünk, azonnal menekülőre tudjuk fogni, nem lassul be vagy esik el a karakterünk, és nagy eséllyel megmenekülünk, ha keresünk egy sötét zugot, vagy egy szekrénybe elbújunk. Ilyen esetekre érdemes megőrizni a hidegvérünket, főleg hogy amikor találkozunk egy ilyen döggel, valamennyit mindig elveszítünk belőle, eleve azzal hogy hallottuk hogy jön. Tény, néha ezt lehetetlen betartani, ha 5-10 percenként szembejön velünk a szörnyeteg. Ajánlatos előkészíteni a teljes terepet, ahol éppen tevékenykedünk - nem minden fáklyát meggyújtani, csak kulcsfontosságuakat, hogy legyen hova elbújni, nyitva hagyni olyan szobák ajtaját, ami jó búvóhely lehet, így a folyosón futva nem kell gondolkozni hogy hova bújjunk. Néha 100-200 métereket futunk egyhúzomban, ezért minden lehetséges búvóhelyet fel kell kutatni, amíg nyugi van.

A búvóhelyek száma végtelen. Az a búvóhely, amit Te annak nevezel. Lehet ez egy sarok, ahova ládákat toltál, és sötét van, ágy alatt, szekrényben, vagy egy sötét szoba, ahol magadra zárod az ajtót. A szörny egy idő után mindig megunja a keresgélést, és továbbáll, de amilyen gyorsan eltűnik, olyan gyorsan vissza is tud jönni. Vannak előre meghatározott pontok, ahol fixen előjön, de a nagyobb pályarészeken amikor belépünk, a gép egy random helyen kirakja a szörnyet, és az ott császkál, random útvonalon, szóval bármikor és bárhol bármilyen figyelmeztetés vagy speciális triggeresemény nélkül belefuthatunk. Így bár a sötét nagy ellenségünk a játékban, ha szörnyről van szó, a legnagyobb barátunk lehet, mivel búvóhelyet biztosít.

A fizikai erőnlétről nem akarok sokat szólni. A dolog nagyon egyszerű. Kétszer megüt a szörny, és ezzel vége is. Igazából azért jó egészségesen tartani magunkat (kerülni a magasról ugrást, stb.), mert így tisztább a látásunk.

Röviden, további spoiler nélkül, úgy érzem akit érdekli az ilyesmi, annak ez elég kedvcsináló volt. A játékban a harc, mint funkció nem ismert, viszont sok fejtörő van, beindítani pl. egy gépet, vagy megfejteni hogyan jussunk be egy eltorlaszolt ajtón. Aki szereti a horrort, és hogy a karakter élethűen reagál az eseményekre, és nem egy szuperember, akkor az próbálja ki. Steam-en kapható, normál ára 15.00 EUR.

A PS3 már nem unikum

Hoy all!

Igen, a napokban a ps3-nak is eljött az a nap, ami minden konzolnak. Egy csoport hacker feltörte, és nagyon úgy néz ki, hogy bárkinek elérhető lesz a szoftveres törés. Hogy ez mit jelent?

Mint régi ps3 tulajdonos, tisztában voltam vele, hogy a ps3 volt a konzolpiac eddigi legfeltörhetetlenebb gépe. 4 éves pályafutás kellett ahhoz, hogy egy hackercsoport hatékony törési eszközt találjon hozzá. A héten ez sikerült is, valakinek ez jó, valakinek nem. A szép szavak ellenére, amit a hackerek mondanak, hogy csak házi szoftverek fejlesztésére akarják használni, de tudjuk milyen a kalózpiac. A lényeg, hogy nyitva az út a ps3 felé minden tekintetbe. Tudom hogy előnyöket is írnom kéne, de az az igazság, hogy annak, aki tisztán használja a konzoljait, nem nagyon lesz belőle, csak hátránya.

Előny lehetne, hogy házi fejlesztésű szoftvert rá lehet tölteni, és emellett megvehetnénk a játékokat ugyanúgy. Csakhogy ha a konzolodon a Sony a netes rendszerén keresztül észreveszi, hogy feltörted a konzolt, akkor brickeli a ps3-adat (végérvényesen lekapcsolja, ergo nem fog többé működni, és veszik a garancia). Így még a jóakaratú játékos sem használhatja nagy biztonságban. Technikailag ez az egyetlen hátrány, de rengeteg másik passzív hátulütője is lesz a dolognak.

Mi történik, ha nem kel el annyi játék? Előfordulhat hogy drágábbak lesznek a játékok a konzolra. Kivéve ha megindul a konzolvásárlási áradat a törés miatt, és mindenki ps3-at akar venni, hogy a gyárak alig bírják majd kitermelni. A kalózkodás hozni fogja a szigorúbb intézkedéseket a PSN-en, bonyolítva ezzel a játékot, vagy az amúgy is már eléggé bonyolult csatlakozást egy másik játékoshoz. A másik, hogy valószínűleg lesznek fejlesztők, akik emiatt nem fognak játékot gyártani, mert tudják, hogy már a ps3 sem az a rendszer, amiből biztos hasznot remélhetnek. A régi jó öreg cégek megmaradnak a Sonynál, de kissebb lesz az esélye, hogy új fejlesztők törnek be a piacra.

Morális zavar is eléggé a dolog. A világ nagyobb részén még mindig inkább másolnak az emberek, mondván hogy ez nem lopás, minthogy megvegyék. Amit nem tudnak kézzel megfogni, az nem is lopás, ha elveszik, ez a szemlélet. Vannak nagyon drága, drága, és elérhető árú szoftverek. Ebből az utóbbi az, amiből mindenki megvehetné legalább a kedvenceit, főleg hogy a drága szoftverek már az operációs rendszerek, stb. Tény, ezek csak egyszeri beruházások.

A jelenlegi helyzet az, ha felmegyünk az internetre, már lassan minden ps3-as játékot fellelhetünk. A játékok indításának mivoltát nem ismerem, mert nem próbáltam, de valószínűleg bootolhatóak az iso fájlok külső merevlemezről. Erre a Sony azt lépte, hogy csak hivatalos, Sony által jóváhagyott hardvereket köthetünk a konzolunkra, ami eltekintve pár kellemetlenségtől egy ps3 tulajdonosnak még kibírható, kivéve talán azt, hogy a mentéseimről hogy fogok biztonsági másolatot készíteni. Remélhetőleg a Sony hamar bevezeti a cloudingot (interneten meghatározott szervereken tárolhatom a mentéseim és egyéb személyes beállításaimat, amit a világ bármely pontjáról elérhetek, és szinkronizálhatom bármely Sony konzolomra). De ez még csak a "jó lenne ha..." kategória. Következő lépésként a cég elkezdte szűrni azokat a felhasználókat, akik csalnak, azzal, hogy brickelték a ps3-ukat. Aztán jött a gond, hogy állítólag megszerezték a hackerek a ps3 master kulcsát, és bárkit, bármelyik felhasználót ki tudják banolni. Ez a pletyka, én még nem hallottam fix ilyen esetről. Egy biztos, lehet hogy a Sony olyan lépéseket fog tenni, ami annak sem lesz jó, aki nem kalózkodik. Gyakran azokkal szemben a legigazságtalanabb a dolog, akik nem kalózkodnak. Várjuk a fejleményeket.

Psyhodelic

Hoy all!

Kicsit hanyatlik a játékipar, az emberek igényei egyre nevetségesebb formát öltenek, nem nagyon van igény jó játékokra, de azért mindig talál az ember pár olyat, amire azt lehet mondani, hogy jó, vagy nagyon jó. Kevés ilyen játék volt az elmúlt időben, de kezdjük azzal, ami talán a legtöbb embert megfogott.

Dead Space 2 - (enyhe helyszínspoilerek, storyspoiler nincs)

A baráti körömből mindenki játszotta az első részt. Valaki még csak halad vele, de mindenki tisztában van vele, milyen játékról van szó. A Dead Space megmutatta milyen az a félelem, amikor nem tudhatod, hogy tényleg rádugrott e- valami, vagy sem. Isaac (és mindenki más), elég durván megőrül az első részben, ahogy az óriási bányászűrhajón keressük a kiutat a necromorphok karmai elől. Nem árulok el titkot senkinek, hogy az első rész "marker"-e az űrhajón és a kolónián mindenkinek elvette a józan eszét, és a sok látomáson és hallucináláson kívül még a szörnyek is a mi végtagjainkat akarták. Viszont néha talán még a szörny sem volt igazi, arról nem is beszélve, hogy egész játék alatt azt hallucináljuk, hogy a barátnőnk él, a hajón van, és segítünk neki. Az ilyen események miatt a játék rengeteg nyitott kérdést hagyott (pl. amikor segítünk Nicole-nak, ha nem Ő, akkor ki is hackeli meg az ajtókat?). Az első rész után két évet kellett nagyjából várnunk, mire kitették a polcokra a második részt. Lehet vitatkozni mire ad választ a játék, és mire nem, de összegészében egy jó játék lett, még jobb is, mint az első.

Az első részben egy bányászűrhajón voltunk szinte végig, kivéve az utolsó három fejezetet, ahol a bolygón lévő bányászkolónián. A játékban nem találtunk olyan helyeket, mint lakópark, iskola, színház, vagy bármilyen más szórakoztató egységet. Ez a kettőben már megvan, mivel egy, a Szaturnusz Titán holdjára épült holdvároson játszódik a történet. Az új Dead Space inkább nyomasztóbb lett, mint félelmetes. Az iskolából már gyerekekből átváltozott necromorphok is el akarnak bánni velünk, nem is beszélve a csecsemő necromorphokról. Ahogy haladunk, az első fejezetekben még épphogy elszabadult a necromorph invázió, és a zárt ajtók mögül nyomasztó hangokat hallhatunk, embereket ahogy menekülni próbálnak, vagy megvédeni a gyerekeiket. A következő pillanatban meg csend, majd fél perc után átváltozva, átütve a falat ránkugranak azok, akik pár perccel ezelött még menekülni próbáltak. A játék tele van ennél sokkal durvább jelenetekkel, és emellett nem árt, ha túlélünk, és keressük a kiutat. Sprawl városkája a szemünk láttára változik át necromorphok által megrontott pokollá, aminek végig szem és fültanúi vagyunk, és a pusztítást a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk.

A zene a szokásos, Dead Space 1-ben megszokott. Sok helyen némaság van, és halljuk, ahogy Isaac fejében cikáznak a gondolatok, egymással harcolva, az őrület határán. Ha megállunk egyhelyben, és hallgatózunk, ki is hallhatunk mindenfélét, és hamar rájövünk, hogy Nicole beszél hozzánk. Néha csak egy suttogást hallunk tőle, hogy "Isaac", de az összes hallucinálás megadja a játék alaphangulatát. A helyszínek nyomasztóak, és direkt úgy vannak beállítva, hogy az emberben előidézze, hogy itt bizony nemrég még emberek élték mindennapi életüket, és a pusztítás mintha csak fél órája történt volna, ami néha igaz is. Egyik fejezetben egy általános iskolán kell átjutni. Amint belépünk, halljuk egy nő hangját a legelső osztályteremben, ahogy egy csecsemőt hivogat magához. Viszont ha benézünk az osztályterem ablakán, látjuk hogy a csecsemő eléggé elváltozott, és egy nagy sárga dudor van a hasán, és úgy közlekedik, mint a kislány az ördögűzőben. Aztán a necromorphbébi felrobban, és mi csak annyit látunk, hogy az egész ablaküveg vérplecsnis lesz. A suli területén ilyen ellenfeleket lehetett találni, amiket mondani sem kell, nem volt szerencsés közelengedni. A másik féle necromorphok tinédzserekből lettek, de azokon is látszottak, hogy ezek nemrég még gyerekek voltak. De nem is ez a legdurvább, mert csak mozgó pixelek, amiket szétlő az ember. A Dead Space 2 ereje a környezetben, és a nyomasztó hangulatban rejlik. Nem az ellenségek azok, amik a félelmet és borzongást váltják ki játék közben, hanem a környezet, ahogy minden egyes szobában körbenézünk, és el tudjuk képzelni, hogy itt egy nappal ezelött még zajlott az élet, most viszont szörny ugorhat ránk bárhonnan (amik ráadásul az emberekből lettek). Az iskolában ilyen például a szétdobált iskolatáskák, kiscipők, az elhagyott füzetek, a játszószoba, ahol a géphang folyamatosan beszél, hogy nincs a gyerekekkel felügyelőtanár, tehát látszanak a jelei annak, hogy tanítás közben történt a pusztítás. Ilyen helyek a lakópark, kórház, előadástermek, azaz a Dead Space 1-ben nem megtalálható hétköznapi területek. Persze a második részben is előkerülnek az ipari területek, vissza kell menni egy fejezet erejéig a bedokkolt Ishimurára (1. részből az űrhajó, amin játszódik a játék) is fel kell mászni, vagy a kolónia technológia területein rohangálni. De említésre méltó már eleve a játék kezdése is. Felébredünk, egy orvos vizsgál minket, aki nagy pánikban van (3 évig orvosi ellátás alatt voltunk, semmire nem emlékezik, Isaac rengeteget volt kómában). Majd egy necromorph elkapja hátulról, átváltozik, mi pedig a rengeteg necromorph közepette, egy kényszerzubonyban, fegyver nélkül rohanhatunk a játék első másodpercétől, hogy le ne szereljen a sok necromorph. Így indul a játék, ami már az első 5 percre is sok adrenalint termel. Utána még egy óra hosszáig nem lesz fegyverünk, csak egy lámpánk, meg amint sikerül kiszabadulnunk, a kezünk és a lábunk.

A zene ugyanolyan jó, mint az első részé. A hangok csak jobbak lettek. Sokkal többféle zaj van, él körülöttünk a környezet, ezzel is erősítve a tudatot a friss pusztításról, nyomokat hagyva az ottani emberek életéről. Sok új szörny van a játékban, és amikor harcolni kell, kicsit akciódúsabb is lett. Isaac megerősödött, mert jobban tudunk kézzel verekedni, és lábbal taposni, akár három necromorphhal is felvehetjük sikeresen a harcot. A fegyverek sem hagynak kívánnivalót maguk után. Megvannak a régi fegyverek az első részből, és kibővült a paletta legalább annyi új fegyverrel, mint amennyi régi maradt. Az irányítás szintén jobb lett, sokkal finomabban tudunk mozogni karakterünkkel, így a harc is sokkal intenzívebb.

Az első részben is nagyon jó tulajdonság volt, hogy a bejátszások összefolytak a játékmenettel, minden bejátszás közben tudtuk lóbálni a fegyverünket, és lövöldözni, erre sokszor szükség is volt ahhoz, hogy túléljünk egy-egy harcot.  A második részben a bejátszások sokkal intenzívebbek, hosszabbak, és itt is tudunk lövöldözni, viszont trükkös a játék, mert sokszor egyáltalán nincs erre szükség, hogy lövöldözzünk közben. Van egy rész, amikor egy függővasúton megyünk, és elkezd kisiklani a pályáról a vonat. Elkezdünk előrecsúszni, és közben tudunk lőni is, de minek, hiába vannak szörnyek, nem tudnak utánunkkapni, mert ők is csúsznak lefelé. Aztán fejjel lefelé lógunk a roncsból egy szobába becsapódva, lövöldözve a necromorphokra, míg le nem szedjük magunkat. És ez tart majdnem 3 percig, szóval jó hosszú bejátszás, amiben még irányítást is kapunk. Mindemelett nem árt túlélni az egész balesetet.

Összegészében a Dead Space 2 a hangulatával győz. Tény, a 13. fejezetben vannak olyan részek, ahol lehet néhány játékos inkább leteszi ezt a játékot, de igazából azok a történések is (amiket most nem részletezek ki) megadják még jobban a játék hangulatát.

A little game

1. Go to wikipedia and hit random. The first random wikipedia article you get is the name of your band.

2. Go to quotationspage.com and hit random. The last four or five words of the very last quote of the page is the title of your first album.

3. Go to flickr and click on “explore the last seven days”. Third picture, no matter what it is, will be your album cover.

4. Use photoshop to put it all together.

Rage Party - 2010.12.28 16:00

Üdv. all!

A mai rage partyra várom akkor mindannyiótokat. Régen ültünk össze lanozni, itt az ideje egy rage partynak, a járék terítéken a League Of Legends. Mindenki hozza a saját kis notebookját, kivéve Ádámot, aki az asztali gépét fogja hurcolni. Monitort, áramot, asztalt, stb. tudok biztosítani:P. Kaja infót továbbítottam Alky felé, két rage-elés között kuukát fogunk enni, tabascoval mindenki ízlése szerint ízesítheti. Ezenkívül van egy vagon édesség otthon, ami vagy ránkrohad, vagy adok nektek is belőle. Meccsezni próbáljunk meg minnél többet, főleg ha már beszereztem két IP boostert=).

Madworld - unleash extreme violence

Üdv. all!

Egy játék ami a címben leírtakkal hirdeti magát, nem biztos hogy a megfelelő karácsonyi ajándék, de más dolog, ha magát lepi meg vele az ember. A Madworldöt nem nagyon szeretik a világban, de ugye Közép Európa az a hely, ahol mindent kiadnak. Nálunk 5000 Ft ez a játék, valahol meg olyan ritkaság, hogy arany árban mérhetnék, ha lenne rá vevő. Ezzel ellentétben a játék hangulatos, és nem úgy mint egy RPG. Leülsz elé, játszol, megy a jó kis zene, beindulsz, és nem kell mást csinálni, csak minnél brutálisabban ölni a punkokat az utcán.

A játék sztorija mintha kifogás lenne a tömérdek mennyiségű vérre, és brutalitásra, amit a játék már a legelső pályán elénkrak. Amit először látni fogunk, hogy a grafika különleges. Az egész játék fekete-fehér, Sin City-re hasonlító grafikával rendelkezik. Hogy még jobban kiemeljük a brutalitás mértékét, csak a vérnek van színe az egész játékban. A sztori viszonylag egyszerű. Egy országban nincs diszciplína, nincs törvény, rend, az utca tele van vadállatokkal, punkokkal. Ez a város arénaként funkcionál, mivel ez a romlott város szórakoztatja azokat, akik tehetősebbek, és távol élnek a rossz helytől. Mivel nem akartam semmi poént lelőni magamnak előre, nem olvastam utána a sztorinak, de Jack, aki irányítunk, belép ebbe a játékba, szponzort szerez, és elkezdődik a játék, hogy végiggyilkoljuk az egész várost, főellenségektől főellenségekig lóbálva a baseball ütőnket, vagy éppen láncfűrészünket.

Gondolom a játék lényegét ezek után nem kell tovább ecsetelnem. Még a borító is a tömérdek mennyiségű brutalitást reklámozza, és ha kinyitjuk a dobozt, a lemezen is egy óriási vérpacát láthatunk. Sok mindent játszottam már, de ez a játék az eddig játszott legbrutálisabbak közé tartozik. Nem lesz az ember rosszul a grafikától, főleg a különleges rajzstílusotól, de a játék nem riad vissza semmilyen eszköztől. A zeneválasztás is illik a játékhoz. Metállal kevert rappot hallgathatunk két fejlevágás között, de még azt se fogja zavarni, aki nem szereti az ilyen zenét, mert megy a játék hangulatához. A maga módján különleges játék kissé rövidre sikerült, viszont remek eszköz arra, hogy az ember kiélje a veszélyesebb hajlamait, és megedzi a kezed is. Egyedi dolognak számít, hogy verekedés közben az határozza meg minden egyes ütés erejét, hogy mekkora erővel lóbálod a wiimoteot és a nunchukot. Ha nagyon belelendülsz, és elkezded felemészteni minden energiádat, akár az ellenfeled fejét is kitépheted, a brutalitás mértéke csak rajtad múlik. Puszta kézzel is végezheted a piszkos munkát, vér nélkül, csak ütéseket mérve ellenfeleidre, vagy használhatod a környezeted, felnyársalva ellenfeleid egy kerítésen, vagy bármi máson. A végeredmény hogy adrenalin kezd el folyni az ereidben, és izomlázad lesz egy óra játék után.

In game video:

Visszatekintés a múltba - a régi, és mai játékipar

Üdv. all!

Következzen egy kis visszaemlékezés, és egy kis jövőkép az én szemszögemből. Ezt a bejegyzést az elégedetlenségem szülte, mivel nem vagyok a játékipar jelenlegi felfogásával megelégedve. Vágjunk is bele.

Mi volt régen?

Emlékszem még az első NES-re amit kaptunk Öcsémmel, vagy az első számítógépre. A 90-es évek volt az igényes játékosokra épülő játékreform évtizede. Többet között a 90-es évek végén alakult a Tri-Ace, és ekkor a Square is tevékenykedett már jó ideje. A JRPG-k korszaka ekkor indult meg, amire tény egy kicsi réteg, de az vevő volt, és mindig volt annyi vásárló, hogy a cégek újabb és újabb szerep vagy kalandjátékokat hozzanak létre izgalmas és kihívásokkal teli harcrendszerrel, történettel, és akár több mint 100 óra játékidővel. Emlékszem életem első JRPG-jére, a Final Fantasy VIII-ra. PC-n akkor sem volt sok ilyen játék, de a Final Fantasy sorozatból a VII. és VIII. kivétel volt. A játéknak nagyon hosszú, és nagyon jó története volt, a karaktereket nagyon részletesen felfegyerezhetted, minden képességüket javíthattad, óriási térkép volt és városok, amikbe szabadon rohangálhattál. Nem voltak akadályok, a sztorit többféleképpen is végigvihetted, többféle karakterösszeállítással. Egyszóval kaptál egy történetet, 8-9 karaktert, kiválaszthattad kiket akarsz irányítani, fejleszteni, bármikor cserélhettél, izgalmas helyeket deríthettél fel (nem kellett lineárisan követni a történetet, tehettél kitérőket). Ilyen játékokat csináltak régen, és ezek miatt szerettem meg játszani, animézni, mangát olvasni. Akkor, 16 évesen rájöttem, hogy léteznek igazán jó játékok a világon, amikkel akár hónapokig is el kell játszani.

Mi van ma?

Persze ez nem jelenti azt, hogy csak ilyen játékokkal játszom, azóta kibővült az érdeklődési köröm, mert sok témában sok jó játék létezik. Viszont előre le kell szögeznem, nagyon rosszak az arányok, és nagyon de nagyon kevés az új jó játék. Átalakult a játékosok összetétele, és nagyon háttérbe szorultak a felnőtt, vagy komoly játékosok. Az a gond, hogy ez kényszeríti a szoftvergyártó cégeket is, hogy olyan játékokat készítsenek, amit megvesznek. Ezért van az, hogy sok rövid, 5-6 óra alatt végigjátszható egy kaptafára készített fps-t, tps-t, sport, és mindenféle más játékot adnak ki. A héten tudatosult bennem, hogy már három hónapja nem vettem játékot. És nem azért, mert nem telt rá, vagy sajnáltam rá. NINCS olyan új játék, ami érdemes lenne erre. Jönnek ki az egy kaptafára készített, filmekből gyárott, és egyéb 1 hónap alatt összedobott játékok, és az RPG-k (és itt nem a Mass Effectre gondolok feltétlenül, hanem annál magasabb szintű játékokra), JRPG-k, kalandjátékok, és az igazi horror stílust képviselő játékok háttérbe szorultak. Januárban jön végre a Dead Space 2, de ezután egész biztos várnunk kell még legalább szeptemberig, mire kiadják az új Resident Evil-t. RPG-kről meg ne is beszéljünk, amiknek a fejlesztési ideje 3-4 év, vagy tovább nyúlik. A Tri Ace még mindig nem írta ki az új projectjét, pedig már egy éve lassan, hogy kijött a Resonance of fate. Viszont ha nézzük a polcokat, szinte hetente jelennek meg új játékok, csak igazából egyik sem minket céloz. És nem a kedvenc cégeim miatt vagyok szomorú, mert ők csinálják a következő játékot, és szeretnének haladni, de nincs pénzük, mert egyre kevesebben vesszük meg a játékaikat. Ezért húzzák el a megjelenéseket is valószínűleg, és dolgoznak sokat egy játékon, hogy kifinomult, és grafikailag is gyönyörű legyen. Az elmúlt 5 évben nem sok jó új RPG érkezett sajna. Tény, gyöngyszemek azért mindig lesznek, mint ahogy márciusban jött a Resonance Of Fate, ami a JRPG stílusban hamisíthatatlannak számít, és szinte tökélyig lett fejlesztve. De ott van a Valkyria Chronicles, ami bár nem RPG, de nagyon jó játék lett. Eladások? Nem kellett senkinek, mivel az emberek IQ hiányosak. Ez is felfogásbeli probléma. Sok embernek egyszerűen fáj gondolkodni, és a játékot nem tudja a gondolkodással, koncentrálással összepárosítani. A tulajdon környezetemben van olyan ember, aki csak azt a játékokat veszi észre, amiben zombikra lövöldözök. Elég szomorú, hogy az embereknek még a megfigyelése is szelektív, csak azt veszik észre, amit rossznak tartanak. Az a gond, ha ránznek egy RPG-re, nem látnak benne semmit. Mert egy RPG-hez idő kell, le kell ülni elé, ezért inkább a zombidarálós left for deadről mondanak véleményt. Ez olyan mint egy könyv. Egy zombidarálós játéknak a fedlapján vér van és fegyverek. Egy Resonance of fate előlapja sima egyszínű. Kinyitni egyiket se nyitják ki az emberek, csak véleményt mondanak a borítóról. Az egyszerű könyvet észre sem veszik a kezedben, mert nincs benne semmi pláne, csak azt, amelyiknek szép színes borítása van, és valami durva dolog van rajta. Kezd kicsit valóságshowszerűre ütni a hasonlat, mivel azok is erre épülnek. Emeljünk ki valamit, csak a rosszat, sőt, még spékeljk is meg, és hazudjunk mellé egy sort. Ez a véleménye sok embernek sajnos a játékokról, akkor is, ha valaki tényleg igazi gémer, és a kihívással teli, elgondolkodtató játékokat szereti, még akkor is, ha ezek mellett azért játszunk zombidarálós játékokat.

Másik téma a netes Massive Multiplayer játékok. Ilyen például a League Of Legends, aminek a lényege, hogy barátokkal formálni lehet egy 5 fős csapatot, és kiállni egy ellenséges 5 fős csapat ellen, DOTA style-ban. Nagyon jó játék, rengeteget játszunk vele, az, hogy együtt lehet, sokat dob a hangulaton. A nagy probléma itt is a játékosösszetétel. Sok a bunkó, igénytelen játékos, akik miatt még mi is sokszor felcsesszük az agyunkat. Ez is betett egy adaggal, hogy már minden háztartásban lassan internet van, és ezeket az ingyenesen használható játékokat nagyon sok ember használja. És mivel a világ azt látja, hogy ezek at átlagos játékosbridág, ezért minden játékot hozzájuk igazítanak.

Röviden szólva, én magam személyesen eléggé szomorú vagyok, hogy a jó játékok aránya sokkal kevesebb lett, mint 15 éve. Persze ez nem jelenti azt, hogy még 15 év múlva még rosszabb lesz, de szerintem jobb ha betankolunk a régi jó játékokból is, rosszabb időkre.

Kill Bill - A roaring rampage of revenge

Üdv. emberek!

A hétvégén (még nem tudom melyik nap, de a bulin kívül) jó lenne megnézni ezt a remekművet. Nekem ez a film azért jelent sokat, mert szerintem a színészek nagyon jól tolják, a szerepekről nem is beszélve. Milyen durva a sztori, hogy egy átlagos feleség, átlagos ruhában próbálja bosszúját végrehajtani férje ellen, aki meg akarta őlni őt is a lemészárolt násznéppel együtt. A színészkedés bravúros, a főszereplőn smink minimális van, az arcán a tekintet olyan, mintha tényleg az egész film alatt a bosszúvágy üldözné. Emberek, aki látta, az tudja hogy ez nekünk klasszikus. Aki pedig nem látta, itt az ideje! Én speciel péntek délután megnézném az első filmet, aki csatlakozna, írjon, és az időpontot utána pontosítjuk.

Hogy miről szól a film?

Beatrix Kiddo, azaz Fekete Mamba, egy bérgyilkososztag tagja volt. Miután megtudja, hogy gyermeket vár, úgy dönt visszavonul. Egy csendes kisvárosban készül letelepedni. Azonban mikor esküvője főpróbáját tartják, megjelenik Bill és régi társai, hogy véget vessenek a Menyasszony és a násznép életének. Beatrix súlyosan megsérül, de még van ereje, hogy Bill tudtára adja, az ő gyermekét várja. Beatrix csodával határos módon túléli az öldöklést. Négy évi kóma után egy kórházban tér magához. A történtek után bosszúra készül. Nem csak férjét veszítette el, de gyermekét is elvették tőle, így mindent megtesz, hogy végezzen ellenségeivel.

Bemutatom Excel-t, a névadómat

Üdv. all!

Ma megkérdezték tőlem, miért az a nicknevem, hogy Excel. Poénosan erre mindig azt válaszolom, mert azt jelenti hogy "tökéletes", de az igazság nem itt van=). Csak a szoros baráti kör tudja hogy kinek a nevét használom, azt pedig még kevesebben, hogy miért pont az Ő nevét.

A hosszú animés éveim viszonylag elején ismertem meg az Excel Saga című animét majd rá fél évre a mangát (Excel Saga = Excel története). Az anime nem hagyott mély nyomokat, de a manga talán az egyetlen olyan manga, ami egyszerre tartalmaz társadalomkritikát, mindenféle humort, helyzet és személyi komikumot, és a világ moralitásának megkérdőjelezését szófordulatok és poénok mögé dugva. Mindemellett ha az ember elkezdi olvasni a mangát, észreveszi, hogy a történet azt sugallja "a világ bekaphatja, én akkor is jól fogom érezni magam". Az Excel Saga főszereplője Excel, egy amibicódús nő, aki a mindennapi életetét mindig kalandban éli át, és bár mindig balul üt ki neki mindent, remekül érzi magát, és minden új napban talál értelmet.

Az Excel Saga sztorija, hogy Fukuoka városa alatt Lord Ilpalazzonak van egy bázisa, aminek egyetlen tagja Ő maga, és Excel. Céljuk a világ meghódítása, de Ilpalazzo hatásos beszédeiben Excelnek elmagyarázza, hogy kicsit kell lépni először, és csak a várost fogják először elfoglalni. Az egész történet egy óriási őrültség és "giant robot full of fun", de a történet mégis kereket alkot, és átadja, amit a rajzoló amúgy is szeretett volna. Excel teljesen odavan Ilpalazzoért, és mindenből próbálja a legjobbat kihozni, hogy közös tervük megvalósuljon, még akkor is, ha ezek az ötletek megvalósíthatatlannak tűnnek. Excel mindenbe belevág, amit magáénak érez, és így vagy úgy, de véghez is viszi, néha mások kárára, néha sajátjára. A későbbi kötetekben aztán bővül a szereplők száma, az ACCROSS-nak, aminek a legelső kötetben még csak maga Lord Ilpalazzo és Excel a tagja, kibővül, és sok más szereplőt is megismerünk, a történet pedig szép lassan kibontakozik. A mangát már folyamatosan, 10 éve adják ki, most tartanak a 21. kötetnél, természetesen az összes megvan, ha valaki kíváncsi rá.

Excel mindig fennakad a kapott feladatokon, de valamilyen őrült ötlettel (ritkán normálissal) mindig véghezviszi amit szeretne. Tisztában van vele, hogy elég hülye világba él, de úgy áll hozzá, akkor Ő sem fogja túl komolyra venni, és egyszerűen nem vesz tudomást a körülötte zajló negatív világról, és mindent inkább pozitívan néz, még azt is, ami kifejezetten negatív dolog, ez a kitalált szélsőségek szépsége. Egyszóval Excel magának csinált izgalmas, élhető életet, bármi áron. Bízik a saját társaiban, és meg van róla győződve, ha Ilpalazzo elfoglalja a világot, az az egész világnak jobb lesz. Erről mesél a manga, eddig 21 köteten keresztül, miközben utal a saját világunk létező szürkeségeire és bajaira, kinevetve mindent.

Excel nevének úgymond felvétele nem azért volt, mert éppen akkor olvastam azt a mangát. Amikor az animét néztem, eszembe sem jutott a nevét használni, mert annak nem sok köze van a mangához. De a képregényt olvasva az ötlött fel bennem hogy "igen, ilyen embernek kéne mindenkinek lenni". Nem Exceltől vettem a világnézetemet, csak sok mindenben stimmel az Övével az enyém, így azóta is az Ő nevét hordom, nagyon sok mindenben ugyanarra építve, amire Ő. Ha megkérdezik ki a példaképem, azt válaszolom hogy Excel. De ha valaki nem tudja meg érteni, hogy lehet egy nem létező nő példakép, annak egyszerűen megcsavarom a szavait, és valami viccel elütöm a választ=).

Help Wikipedia! / segíts a Wikipédiának! (kétnyelvű bejegyzés / bilingual post)

An appeal from Wikipedia founder Jimmy Wales:

I got a lot of funny looks ten years ago when I started talking to people about Wikipedia.

Let’s just say some people were skeptical of the notion that volunteers from all across the world could come together to create a remarkable pool of human knowledge – all for the simple purpose of sharing.

No ads. No agenda. No strings attached.

A decade after its founding, nearly 400 million people use Wikipedia and its sister sites every month - almost a third of the Internet-connected world.

It is the 5th most popular website in the world - but Wikipedia isn’t anything like a commercial website. It is a community creation, written by volunteers making one entry at a time. You are part of our community. And I’m writing today to ask you to protect and sustain Wikipedia.

Together, we can keep it free of charge and free of advertising. We can keep it open – you can use the information in Wikipedia any way you want. We can keep it growing – spreading knowledge everywhere, and inviting participation from everyone.

Each year at this time, we reach out to ask you and others all across the Wikimedia community to help sustain our joint enterprise with a modest donation of $20, $35, $50 or more.

If you value Wikipedia as a source of information – and a source of inspiration – I hope you’ll choose to act right now.

All the best,

Jimmy Wales

Founder, Wikipedia
P.S. Wikipedia is about the power of people like us to do extraordinary things. People like us write Wikipedia, one word at a time. People like us fund it, one donation at a time. It's proof of our collective potential to change the world.

Jimmy Wales, a Wikipédia alapítójának felhívása:

Tíz évvel ezelőtt, amikor először beszéltem nyilvánosan a Wikipédiáról, sokan megmosolyogták a dolgot.

Az üzletiesebb gondolkodásúak enyhén szólva szkeptikusan fogadták az ötletet, hogy majd önkéntesek a világ minden tájáról összefognak, és létrehoznak egy használható tudástárat – ráadásul mindezt pusztán a jó dolgok egymással való megosztásának öröme kedvéért!

Nem lesz hirdetés, se profit, se üzleti terv.

Egy évtized telt el az alapítás óta, és ma 380 millióan használják havonta a Wikipédiát – ez az internetet használó világnépességnek hozzávetőlegesen az egyharmada.

A Wikipédia ma az 5. legnépszerűbb weblap a világon. Az első négy helyezett milliárd dolláros befektetésekből épült, hatalmas létszámú céges stáb és agresszív marketing áll a hátuk mögött.

A Wikipédia azonban nem is hasonlít a kereskedelmi weboldalakra. Először is közösségi alkotás, bejegyzésről bejegyzésre épül, önkéntesek által. Te is, aki ezt olvasod, része vagy ennek a közösségnek. Arra kérlek most, azért írok, hogy segíts megóvni és fenntartani a Wikipédiát.

Együtt képesek vagyunk megtartani a projektet ingyenesnek és reklámmentesnek. Megtarthatjuk nyitottnak – hogy a benne szereplő információ ezerféleképpen felhasználható legyen, jogszerűen. Megtarthatjuk a növekedési pályán – hogy a tudást terjessze mindenfelé, és újabb közreműködőket vonzzon.

Az évnek ezen a részén szoktuk a Wikipédia-közösség segítségét kérni, hogy közös nagy kalandunkat ki-ki támogassa meg szerény adományával, 20, 35, 50 dollárral, esetleg többel is, ha teheti.

Ha te értékesnek tartod a Wikipédiát mint információk forrását – sőt mint inspirációs forrást –, remélem, indítva érzed magad arra, hogy tegyél érte.

A legjobbakat kívánom mindannyiótoknak,

Jimmy Wales

a Wikipédia alapítója

P. S.: A Wikipédia léte ékes bizonysága annak, hogy az olyanok, mint mi vagyunk, rendkívüli dolgokra is képesek. A Wikipédiát mi írjuk, te meg én, szóról szóra. Te meg én finanszírozzuk, itt egy kis adománnyal, ott egy kis adománnyal. Kell-e ennél jobb bizonyság arra, hogy együtt tényleg meg tudjuk változtatni a világot?

You just read the the post Jimmy Wales posted on Wikipedia. I share this information with everyone, who isn't already know, that the Wikipedia need donations to stay a free, ad-less site, which we can build together. Help Wikipedia, the only biggest free place where you can exchange information with anyone on the world, making the community better.

You can donate here, at the right side of the page:

http://wikimediafoundation.org/w/index.php?title=WMFJA1/EN&utm_source=2010_JA1_Banner3&utm_medium=sitenotice&utm_campaign=fridayOpening&referrer=http%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FChemistry

Jimmy Wales levelét olvashattátok, ami a Wikipédián is megtalálta. Azért oszton ezt meg veletek (aki esetleg nem tudná), hogy a Wikipédiának segítségére van szüksége, hogy szabad és reklámmentes maradhasson. Ezt a helyet együtt építjük, megoszthatjuk egymással tudásunkat, hozzáadva a közösséghez, tanulni újat, és tanítani is egyben. Mindenki aki használja a Wikipédiát, segítsen, hogy ugyanolyan maradhasson, mint régen, egy szabad, rengeteg embert összefogó tudástár.

Támogatni a Wikipédiát itt tudod, az oldal jobb oldali sávjában:

http://wikimediafoundation.org/w/index.php?title=WMFJA1/HU&utm_source=2010_JA1_Banner3&utm_medium=sitenotice&utm_campaign=fridayOpening&referrer=http%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FChemistry

Dreams

"A dream is a succession of images, sounds or emotions that the mind experiences during sleep. The content and purpose of dreams are not fully understood, though they have been a topic of speculation and interest throughout recorded history. The scientific study of dreams is known as oneirology."

Nowadays I have dreams at a more regular basis than normal. Or at least I could say I remember every 10th night's episodes. And for almost half a year, my dreams always about bad things: running, killing, fear, and death. I know it's because some of my junctures, but now I just had to write this down after experiencing another horrifying dream after 15 minutes of sleeping. I rarely write about myself, but maybe drowsiness is taking it's toll, making me talkative. When I go to sleep, sometimes I end up dreaming about running away from strangers, people I know, monsters. I can easily kill the monsters, but if someone I know is in my dream, that person always wants my head, and whenever I try to make him/her dissappear, my weapon brake, the magazine drops out, or the weapon seizes. And while all of this happening, I run from everyone and everything, eventually coming to a safe house, or some transportation vehicle, and that's when I always wake up. When this happens I cannot sleep for another half a hour, like now. It's really tireful, and I almost had the exact same dream as yesterday. This is very unique, usually I don't remember my dreams two or more days in a row. Maybe I run my brain at a little too high capacity. Simply saying, I hate to dream about people I know very well, with an intent to kill me, or anything they want. I always feel a profound fear when I wake up times like these, so I have tried to dissipiate it by writing it down. Now I try to sleep again like a good man. Thanks for listening.

Less than 10% of IPv4 Addresses Remain Unallocated, says Number Resource Organization

Hoy all!

Today I have read an article at index.hu about that free Ipv4 addresses started to run out. Of course, the index.hu said "less than 5%", so I searched an official reference for this rumour, and turned out to be an official report by the NRO. Only that we still have 10%, not 5%.

Quoute/

Deploying IPv6 - the next generation of the Internet Protocol - is vital to the continued development of the Internet
AMSTERDAM – The Number Resource Organization (NRO), the official representative of the five Regional Internet Registries (RIRs) that oversee the allocation of all Internet number resources, announced today that less than 10 percent of available IPv4 addresses remain unallocated. This small pool of existing IP addresses marks a critical moment in IPv4 address exhaustion, ultimately impacting the future network operations of all businesses and organizations around the globe.

“This is a key milestone in the growth and development of the global Internet,” noted Axel Pawlik, Chairman of the NRO. “With less than 10 percent of the entire IPv4 address range still available for allocation to RIRs, it is vital that the Internet community take considered and determined action to ensure the global adoption of IPv6. The limited IPv4 addresses will not allow us enough resources to achieve the ambitions we all hold for global Internet access. The deployment of IPv6 is a key infrastructure development that will enable the network to support the billions of people and devices that will connect in the coming years,” added Pawlik.

Internet Protocol is a set of technical rules that defines how devices communicate over a network. There are currently two versions of IP, IPv4 and IPv6. IPv6 includes a modern numbering system that provides a much larger address pool than IPv4. With so few IPv4 addresses remaining, the NRO is urging all Internet stakeholders to take immediate action by planning for the necessary investments required to deploy IPv6.

The NRO, alongside each individual RIR, has actively promoted IPv6 deployment for several years through grassroots outreach, speaking engagements, conferences and media outreach. To date, their combined efforts have yielded positive results in the call to action for the adoption of IPv6.

Given the less than 10 percent milestone, the NRO is continuing its call for Internet stakeholders, including governments, vendors, enterprises, telecoms operators, and end users, to fulfill their roles in IPv6 adoption, specifically encouraging the following actions:
The business sector should provide IPv6-capable services and platforms, including web hosting and equipment, ensuring accessibility for IPv6 users.
Software and hardware vendors should implement IPv6 support in their products to guarantee they are available at production standard when needed.
Governments should lead the way by making their own content and services available over IPv6 and encouraging IPv6 deployment efforts in their countries. IPv6 requirements in government procurement policies are critical at this time.
Civil society, including organizations and end users, should request that all services they receive from their ISPs and vendors are IPv6-ready, to build demand and ensure competitive availability of IPv6 services in coming years.

The NRO’s campaign to promote the next generation of Internet Protocol continues to positively impact the Internet community. IPv6 allocations increased by nearly 30% in 2009, as community members continued to recognize the benefits of IPv6.

“Many decision makers don’t realize how many devices require IP addresses - mobile phones, laptops, servers, routers, the list goes on,” said Raul Echeberria, Secretary of the NRO. “The number of available IPv4 addresses is shrinking rapidly, and if the global Internet community fails to recognize this, it will face grave consequences in the very near future. As such, the NRO is working to educate everyone, from network operators to top executives and government representatives, about the importance of IPv6 adoption,” added Echeberria.

IP addresses are allocated by the Internet Assigned Numbers Authority (IANA), a contract operated by the Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN). IANA distributes IP addresses to RIRs, who in turn issue them to users in their respective regions. “This is the time for the Internet community to act,” said Rod Beckstrom, ICANN’s President and Chief Executive Officer. “For the global Internet to grow and prosper without limitation, we need to encourage the rapid widespread adoption of the IPv6 protocol.”



Notes to Editors

About the Number Resource Organization (NRO):

The Number Resource Organization (NRO) is the coordinating mechanism for the five Regional Internet Registries (RIRs). The RIRs - AfriNIC, APNIC, ARIN, LACNIC, and the RIPE NCC - ensure the fair and equitable distribution of Internet number resources (IPv6 and IPv4 addresses and Autonomous System (AS) numbers) in their respective regions. The NRO exists to protect the unallocated Internet number resource pool, foster open and consensus-based policy development, and provide a single point of contact for communication with the RIRs. Learn more about the NRO at www.nro.net/media.



About the Regional Internet Registries (RIRs)

The five Regional Internet Registries (RIRs) that make up the NRO are independent, not-for-profit membership organizations that support the infrastructure of the Internet through technical coordination. The Internet Assigned Numbers Authority (IANA) allocates blocks of IP addresses and ASNs, known collectively as Internet number resources, to the RIRs, who then distribute them to users within their own specific service regions. Organizations that receive resources directly from RIRs include Internet Service Providers (ISPs), telecommunications organizations, large corporations, governments, academic institutions, and industry stakeholders, including end users.

The RIR model of open, transparent participation has proven successful at responding to the rapidly changing Internet environment. Each RIR holds one or two open meetings per year, as well as facilitating online discussion by the community, to allow the open exchange of ideas from the technical community, the business sector, civil society, and government regulators.

The five RIRs are:
AfriNIC, http://www.afrinic.net - Africa
APNIC, http://www.apnic.net - Asia Pacific
ARIN, http://www.arin.net - Canada, many Caribbean and North Atlantic islands, and the United States
LACNIC, http://www.lacnic.net - Latin America and the Caribbean
RIPE NCC, http://www.ripe.net - Europe, Middle East, and Parts of Central Asia



Media Contacts

Marissa Ramey | LEWIS Public Relations
Ph. +1.202.349.3788 | arin@lewispr.com

Kersti Klami/Gabriela Warren | Racepoint Group UK
Ph. +44 (0) 208 752 3200 | ripencc@racepointgroup.com

/quoute end.

resource:

http://www.nro.net/media/less-than-10-percent-ipv4-addresses-remain-unallocated.html

I want to show you two things:D

Hoy all!

I want to take some of your brain cells. Here is the first video, with our all loved Charlie.

'

And Star Wars, from 1920:D.

The foreseen funeral of Square-Enix

Hoy everyone!

The clock of the world ticking, always much more faster than the past, like the universe is inflating too. This apply to the gaming industry too, bring forth problems never seen in the past, thus make big companies go down on the hill, or vanish completely. Time is the essence as said, and when people forget this, they start to make mistakes, or faulty, cheap products. This is an uncanny situation, but cannot everyone avoid it in a global view. Square-Enix already started to rack a ruin. It's all started with the Final Fantasy XIII. The game's graphic in fact have had cutting edge, but the story, the old adventures, and the magic of the gameplay, the magic of a true RPG dissipiated like a fairy in the dark. FFXIII was the first step to the destruction of the company. The problem originates from early speculations, that the main market is the USA, and Square-Enix said that they will make games for that market primarialy. And we all know, if USA likes a game, the other half of the world hate it, because games like that almost always a disappointment. FFXIII has made in this light, and of course, it started the downhill run of Square-Enix, accelerated by their new game, FFXIV. I never played FFXIV, all I know is that it's a multiplayer game, with time limitations. I saw some footage and report about the game, and the problem only got deeper, because now neither the graphic or the story good. Players worldwide says that this is the most horrible Square game ever. And it's a rightful opinion, because the players got something what they never wanted. Square-Enix unfortunately not the good old FF maker, who made FFVII, and FFVIII, with the most RPG value at that time (10-12 years ago). It is said that these new games haver repeatitive places, with repeated graphic and music too. I never played FFXIII or FFXIV, but the people are really disappointed if you surf the net a little.

After these train of thoughts, I would like to outline my concern about this. Every company in the world go for the profit primarily, there is no exceptions, people have to get a salary. My favourite if the Tri-Ace games, so I don't know if Square-Enix go downhill, who's will be the publisher for Tri-Ace. Up until this time, it was always Square-Enix, but time is changing, it seems. I hope Tri-Ace either have a contract with Square-Enix about their next game, or they got another one with a publisher.

I think nowadays the good RPGs are dying. Especially the JRPG style, and that people buy FIFA2010, Vanquish, and another too simple games, and that these games lead the boards, I think people a little too lazy to think about anything in their free game. Intuitive ideas shall be lost at this way. A lot of children whose start to turn 10-16 thinks that the whole world is works like a very simple machine. This trend showed itself in the game industry too. And I don't like it one bit.

Resident Evil - Revelations update

Hoy all!

Yesterday Nintendo announced the official price for the 3DS. Of course, I searched up the new RE game for it. Unfortunately, there is no release date, but we got some new screenshots, I will be evaluating the specs from it from my point of view.

When Capcom first announced their new RE game, they showed us something which the same in the PS3: the graphics. One of the games Nintendo advertised her console's pre-launch have been RE - Revelations. Of course, watching the trailer have waked doubts in a lot of RE fans - including myself - about the genuinesses of the video regarding the new handheld console's "atomic power". Now that we have more screenshots at hand, I try to evaluate my opinion. First, I show you some pictures from the trailer. They said that the new console will be able to run with graphic like this:

These are pictures from the trailer. The graphics are the same as in the RE5. Here is the trailer for a reminder:

So, after this, you say that "yes, this is something". Now see 3 more screenshots, which I think from the actual game.

Leave the bottom side out, that's just how these pics came. First, get the first picture on the examination table. For first glance, it's the same as the RE5, but you can see slightly different background. You can get a glimpse of the low anti-aliasing, and sparsely you can see the simplificited textures. The second picture is the real deal, if you want to determine the anti-aliasing. Watching Jill, you can clearly state that this game don't have as high anti-aliasing as RE5. And for me, the background (the green splash) seems like simplificited. At the last pic what you can observe, that what the hell's with that shadow on the wall? If it's want to be the shadow of Jill and the other character, it's way off from it's precedessor.

So tell you the truth, I have no doubts that RE - Revelation will be a good game. I think every RE fan will like it, as me too. But about the hyped graphic because of the upcoming new Nintendo console, the company tried to give the specs to believe that it will be in-game. In my opinion, I think it will have a simpificited graphics. Every new thing is hyped, the 3DS also not a exception. But, we will see the result at the first half of 2011.

Erősáramú szakvizsga / Power Engineering In-Exam

Hoy all!

From today on, just call the Lighting and Energetics Enginner of the MÁV-nál.

A mia naptól már Világítástechnikai és Energetikai Szakaszmérnök vagyok a MÁV-nál.

Recently I passed the power engineering in-exam at the MÁV. You can all call me "Master Excel" from now on:P. The work will be a bit more harder than before, and I have to take more responsibilites, but thus the way to move forward. From tomorrow morning I'll have my own district to make sure everything will be fine what's about lighting and energy feeding. Of course, I continue to work together with my collegaues, and I will need their help the same way as before. So tomorrow will be a little different than before, but I have a feeling it will work out, like everything else=). Oh, and don't forget, trains are much better than using cars! Travel with train, and make a favor for the nature and for us!=)

Nemrég mentem át az erősáramú szakvizsgán. Most már hívhattok "Excel mesternek":P. A munka kicsit nehezebb lesz, és több lesz a felelősségem is, de ez a módja annak, hogy továbblépjünk. Holnaptól lesz egy saját területem, amivel foglalkoznom kell. Minden ami világítással és energiaellátással kapcsolatos, az én munkaköröm lesz. Persze továbbra is a kollégáimmal fogok együtt dolgozni, és ugyanúgy a segítségüket fogom kérni, mint azelött, mert tök mindegy mennyit vizsgázok, a tapasztalathoz idő kell. Holnaptól kicsit más lesz, de menni fog, mint minden más=). És ne feledjétek, vonattal közlekedni sokkal jobb mint kocsival. Kényelmesebb, környezetkímélőbb, és az nekünk is jó!=)